A vonók világa, hasonlatosan a hegedűk világához, szerteágazó, változatos és gyönyörű. Kevesen tudják, hogy a vonókészítés összetettségében, anyag- és szerszámhasználat tekintetében hasonlatos bármely hangszer építéséhez. Egy jó minőségű, jó anyagból készült vonóval, hihetetlen, de egy hangszer mégis jobban szólal meg. A zenészek nem csak játéktechnikai szempontból választanak vonót, hanem összehangoltság szempontjából is. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos hangszer egy bizonyos zenész kezében egy bizonyos vonóval szólal meg a legjobban.

A korai középkorban még nem igazán fektettek hangsúlyt a vonókészítés fejlesztésére, a minőség javítására. Később, a hangszerek fejlődésével azonban a ezek is tökéletesedtek. Számomra a reneszánsz és a barokk vonók világa a legvonzóbb, mert magukban rejtik azt a formai és egyéb szabadságot, amelyet ezek a korok művészetükben, gondolati hátterükben sugallnak. A reneszánsz életszeretete, a barokk önfeledtsége, játékossága úgy kaphat teret, hogy a vonókészítés szabályai nem sérülnek és a szépség, a könnyedség, a formák hajlékonysága nem megy a használhatóság rovására.

A mai, modern vonók már sokkal egységesebbek formában, súlyban, hosszban. Az új kor új kezelhetőséget és új  hangzást igényel. Ehhez idomul a modern vonókészítés, amely egy külön ága lett a hangszerépítésnek. Az anyag, amivel legszívesebben dolgozom, a kígyófa. Elbűvölt a szépsége, a szilajsága. Munkásságom során elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor elkezdtem meghallani, mit sugall a legnagyobb mester, a fa. Rá hallgatva már sejtem, hogyan kell bizonyos anyagokból olyan vonókat készíteni, hogy azok igazán működőképesek és használhatók legyenek.